A véméndi cigányság története

Véménd közelébe 1947-ben telepítették a románul beszélő teknővájó cigányokat. Az erdőgazdaság hozta őket ide Pécsvárad, Apátvarasd és Mecseknádasd környékéről. A községtől 3 km-re fekvő erdei völgyben telepedtek  le , ahol sárból és vesszőből alacsony kis kunyhókat készítettek maguknak .
A nők koldulni jártak, a férfiak fakanalakat, teknőket vájtak és néhányan munkát vállaltak az erdőgazdaságban.  A gyerekek nem jártak iskolába, mert messze volt az iskola.
Sorsuk jobbra fordult akkor, amikor 1958-ban a téesz segítségével19 db 12 m2 alapterületű faházat készítettek nekik a falu közelében.
A cigányok e fatákolmányokat rőzsével befonták, majd besározták és a tetejét kátránypapírral befedték.  Egy kunyhóban 8-an, 9-en laktak, a földön, rongyokon aludtak.
Mivel a falu közelében éltek,  a férfiak könnyebben vállalhattak munkát, a gyerekek iskolába járhattak, az asszonyok megismerkedhettek a falu lakóival.
Néhány cigány családnak sikerült házat vásárolnia a faluban.
A telep végleges felszámolásához hozzájárult az a kormányrendelet, amely a hátrányos szociális körülmények között élő embereket kamatmentes kölcsön segítségével lakáshoz juttatta.
A putriból kiköltözők kötelesek voltak a kunyhójukat azonnal összerombolni, nehogy valaki újból igénybe vegye őket. Ezzel végleg felszámolódott a cigánytelep, lakói letelepedtek a faluba.

Beás szokások

A beások a Halottak napja előtt megemlékeznek az aprószentekről is. Igaz, ezt már csak az öregek tartják számon. Ez a megemlékezés azokról szól, akik vagy meg sem születtek, vagy a keresztelő előtt elhunytak. Belőlük lettek az aprószentek.
A halottaikról való megemlékezés náluk is azzal kezdődik, hogy a sírokat rendbe teszik, gyertyát gyújtanak, koszorút, virágokat helyeznek el a sírokon. Ha lehetőség van rá, akkor a család közösen teszi ezt.
Otthon szintén gyertyát gyújtunk, minden halottunkat a nevén nevezzük, és kérjük Istent, hogy adjon fényességet és békét nekik. A gyertyával segítünk a halottainkon, hogy odataláljanak, ahová a lelkük elindult.
Ha a hozzátartozó közeli rokon – apa, anya, férj vagy feleség - , akkor Halottak napján neki is terítünk. De az ételt nem eszi meg senki, az italt nem issza meg senki. Ha isznak, akkor az első kortyot a földre öntik, hogy ő se szomjazzon vagy éhezzen.
Az is szokás nálunk, hogy a szeretteinkkel temetünk olyan tárgyakat, amiket szeretett: például a kedvenc ruhájába öltöztetjük, de cipőt nem adunk rá, mert a lelke hazajárna. A szeretteink mellé odarakjuk azokat a tárgyakat, amik életükben fontosak voltak számukra. Temetés után hat hétig nem bántjuk a sírt, hogy ne zavarjuk meg, hisz hosszú útra indult.
Hat hét elteltével misét mondatunk. Tort tartunk, amelyen minden olyan ételt megfőzünk, amit az elhunyt szeretett.
Ha valaki sokat álmodik a megboldogultról, vagy fél tőle, hasonló korú embert megkínál olyan étellel vagy itallal, ami az ő kedvence volt.
Karácsonyt megelőzően nagy a készülődés. Régebben nem volt divat ajándékot adni. A fenyőfa volt az ajándék, na meg az, hogy a család apraja-nagyja együtt lehetett ezen az ünnepen.
Hagyományos ételek Karácsonykor a tyúkhúsleves, majd a töltött káposzta, süteménynek a mákos- és a diós kalács. Ha lehetett, mindig elmentek az éjféli misére.
Karácsony reggelén arra ébredtek, hogy jöttek a köszöntők. Mindenki nagyon szívesen fogadta őket, mert a szerencsekívánságok elengedhetetlenek voltak. Ahová betértek a köszöntők, ott meg lettek kínálva étellel, itallal.
Asszony vagy lány nem mehetett be addig idegen házba, amíg nem járt ott előtte férfi. Ha ez mégis előfordult, hamut szórtak a nő fejére.
Karácsonyi hiedelmek:
Szenteste minden család igyekezett azon, hogy mindent előkészítsenek, ami az étel előkészítéséhez szükséges, mert aznap este nem volt szabad szemétnek maradnia a házban.
Karácsonykor nem volt szabad a szemetet kivinni, mert az szerencsétlenséget jelentett.
Üres vödörrel pedig nem volt szabad bemenni sehova sem, mert úgy tartották, hogy akkor elfolyik a szerencse a házból.
Karácsony és Szilveszter között nem főztek babot meg krumplit, mert ez szegénységre utalt. Szárnyasokat se főztek, mert azok meg kikaparják a szerencsét.
Szilveszter estéjén bő vacsorát készítenek, ami lencselevesből és főzelékből áll. Ebből mindenkinek ennie kell és jól kell laknia, hogy a következő időszakban sok pénzük legyen, illetve hogy a következő évben ne éhezzenek.
Éjfélkor a férj sok aprópénzt szór a feleség kötényébe, ezzel is azt kívánva, hogy soha ne fogyjon el a pénz a házból.