06. 16. Ballagás
Kedves Tanáraink!
A barátságos óvoda után nagy lépés volt, hogy bekerültünk az iskolába. Mindannyian izgultunk és kicsit féltünk is tőle. Amikor szüleink kezét fogva bejöttünk az iskola kapuján, az udvar hatalmasnak, az emberek pedig ismeretlennek tűntek. Az elején még tartottunk a tanároktól és az idősebb diákoktól, aztán rájöttünk, hogy az iskola nem is olyan félelmetes, mint hittük.
Első osztályban Terike néni mellett tanultuk meg az alapokat. Az írással mókásan ismerkedtünk meg. Először csak fecskevonalakat, házcserepeket és kerítéseket rajzolgattunk. Majd jöttek a betűk és a számok
Másodikban már megismerkedtünk a matematikával, például a szorzótáblával, ami a mai napig kísért minket. Fogalmazásórán szabadon szárnyalhatott a fantáziánk.
Harmadik osztályban Szandra néni átvette a gondviselésünket. Új termünk a legfelső emeleten volt. Utáltunk lépcsőt mászni, de az osztályunk gyönyörű volt. Sokat foglalkoztunk a díszítésével. Szép volt a terem, bár elég nehéz volt rá vigyázni. A radiátorhoz a mai napig nem igazán merünk hozzányúlni.
Negyedik osztályban készültünk a felső tagozatra: sokat beszélgettünk a szőnyegen. A problémákat, nézeteltéréseket nagyon sok beszélgetéssel próbáltuk megoldani. Repült a plüssbárány az osztályban, az óra a Sportcsarnokban, de mindig megbocsátottak nekünk. Év végén elbúcsúztattuk Szandra nénit és tovább léptünk a felső tagozatba.
Felsőben több új tantárggyal és egy új osztályfőnökkel ismerkedtünk meg. Sajnos addigra sem sikerült megkomolyodnunk. Ebben az évben a füzetek repültek az óvodásokhoz. Mari néninek nem kíméltük az idegeit. Matek szakkörön próbált minket lenyugtatni teával, de mi még azt is kiborítottuk.
Hatodik osztályban hirtelen jött az online oktatás. Sok nehézséggel kellett szembe néznünk, de tanáraink igyekeztek játékossá tenni az óráinkat. Kriszta néni nagyon sok wordwall, learning apps játékot készített nekünk. Sajnos a dolgozatírásra is találtak megoldást. Fáradtan ültünk le minden reggel a géphez. Ágyból bejelentkezve pizsamában hallgattuk az órát. Az online oktatásban is voltak vicces pillanatok: Dóri néni emlékszik? Zusammenfassung.
Hetedikben Péter bácsi is részesült az áldásban: első osztályaként minket kapott. Bármennyire is vígasztalták őt, hogy majd hetedikre biztosan megkomolyodunk, folytattuk a reptetést. Az ablakon kidobott terméskövek Márkbá udvarában érkeztek. Természetesen az is véletlen volt, mint minden más… Dénes bácsi angolórái ebben az évben különösen viccesek voltak: Salad Fingers és teletabik. Nagyon sok érdekes sorozatot néztünk, természetesen angolul. A covid miatt ebben az évben volt először erdei iskolánk nagyon élveztük és ott, kivételesen, jók voltunk. 4 kedves mentort kaptunk a Tanítsunk Magyarországért Programnak köszönhetően.
Nyolcadikosok lettünk. Ez az év nagyon hamar eltelt Rengeteg dolgunk volt. Péter bácsinak köszönhetően a matekfelvételik jobban sikerültek a vártnál. Utólag is köszönjük. Rengeteg kiránduláson vehettünk részt.
Év elején Budapestre mentünk osztálykirándulásra Péter bácsival, Anita nénivel és Detti nénivel, ahol a Parlamentet és a Magyar Zene Házát néztük meg. Ez a kirándulás nagyon jól sikerült, fontos dolgokat tanulhattunk meg a zenéről. A sínfutásban is jók voltunk. A mentorainkkal ellátogattunk Pécsre szabadulószobába, ahol nagyon jól szórakoztunk, és elmentünk Álmosvölgybe, ahol meg tanultuk kezelni a dobócsillagot, lándzsát, nyilat és fakardot. Aztán a Lázár Ervin program keretein belül elmehettünk Budapestre cirkuszba és körbejárhattuk a Westendet. Erre az útra Péter bácsik kísértek el minket. A buszban sok érdekes témáról beszélgettünk, például a házibulik. Százhalombattától hazafelé pedig 36 viccet hallgathattunk meg. Majd jött az erdei iskola. Már első nap történtek események az uszodában, ahol mi lányok, bármennyire is szerettük volna elkerülni, sajnos teljesen vizesek lettünk. A szállásra érve a lányok házának eresze kilyukadt, ezért Márk bácsi segítségét kellett kérnünk, aki ezt egy extra fortéllyal nagyon lazán megoldotta. Legalábbis azt hitte. Aztán jött a megmentőnk, Kriszta néni férje, és talán kicsit jobb megoldást talált ki, mint mi a tanár bácsival. A reggeli ébresztőink különlegesek voltak. A programok közti szünetekben társasoztunk, amikben Dóri néni verhetetlen volt, és szegény Márk bácsinak át kellett másznia az asztal alatt. Az esti sötétbújócskánál Kriszta néni, Detti néni, Márk bácsi, Anita néni keresett minket fákon, bokrokban elbújva. Másnap reggel a 7-8.-os fiúk nagyon különleges ébresztést kaptak Mark bácsitól és Szűcs Péter bácsitól: Tesco rádióra keltek. Majd jött az utolsó esténk, ahol sok sírás után elbúcsúztattuk Péter bácsit. Zenéltünk és énekeltünk. Köszönjük a sok támogatást és biztatást. Ezek nélkül talán soha nem indultunk volna versenyeken és soha nem lett volna elég bátorságunk kiállni a színpadra és előadni a produkcióinkat. Köszönjük a felkészítést a központi felvételire és a nyelvvizsgákra. Köszönjük, hogy mindig büszkék voltak ránk versenyek után, még akkor is, amikor nem értünk el helyezést. Hálásak vagyunk a végtelen türelmükért. Köszönünk mindent,
Búcsúzunk