2020. 10. 07. Az aradi vértanúkra emlékezünk

 Amikor megtudtam, hogy szerepelnünk kell, akkor nagyon megijedtem, hogy vajon hosszú lesz-e amit nekem kell mondanom, vagy sem? Aztán kiderült, hogy mondhatni rövid, csak az volt a gond, hogy én lettem az első aki mondja. Aztán eljött a szereplés napja.. Először nagyon izgultam, de utána már nem, mert tudtam hogy nem kell, nagyon örültem amikor megdicsértek minket a tanárok. Ha lehet rá mód, akkor máskor is szerepelhetnénk, mert nagyon tetszett. Aztán visszaadtam Anita néninek az inget amit adott.Dzsesszika 5.

Amikor meghallottam hogy szerepelni fogunk akkor én nagyon örültem és egyből elkezdtem tanulni. Tegnap kezdődött a főpróba és már tegnap lap nélkül kellett mondani. Ma az első óra előtt volt a szereplés, de nem annyira izgultam. Robi után jöttem, és szerintem egy kicsit elsiettem, de azért jó volt. Nekem nagyon de nagyon tetszett. Martin 5.

Én máma egy nagyon kicsit izgultam, de hála isten már túl vagyok rajta. Meg nagyon piszkált a ruha, olyan volt az ingem, mint egy orvosnak  de be kellett türjem a nadrágomba. Az a lényeg, hogy már túl vagyok rajta, már végre nem kell izgulni. Amúgy jó volt, és én amikor mondtam a versem, akkor nagyon belemerültem, szerintem jól elmondtam, nem hadartam. Csak amikor az alsósoknak elmondtam, akkor egy kicsit elrontottam, de amikor elrontottam, akkor mosolyogtam én szerintem most sokkal jobban sikerült mint tavaly. Feri 5.

Én nagyon megijedtem amikor a Márk bá kiadta az úgymond verset, de meg tudtam tanulni. Féltem kiállni, mert mindenki engem nézett, de legalább kaptam egy osztályfönöki dicséretet, és én ennekenek örülök  Adrián 5. . 

Amikor megkaptam a versem, akkor még nagyon izgultam, hogy, amikor előadjuk, akkor majd elrontom és ki fognak nevetni. Otthon nagyon sokat gyakoroltam. Ma hoztam ünneplőt, de az nem volt jó, és adott nekem a Kriszta néni egy fehér inget, az már jó volt. De jó volt amikor már átestünk mind a két előadáson. Adriána 5.

jquery lightbox codeby VisualLightBox.com v6.1