2016. október 06. Megemlékezés az aradi vértanúkról
Az ötödik osztály műsora
Október 6.-án, mi (az 5.-ik osztály) csináltunk egy kis előadást a vértanuk tiszteletére.
Az osztályfőnökünk, Ági néni rengeteget segített nekünk. Az volt a vagány, hogy 13 embert öltek meg, és mi is 13-man voltunk!
Elkezdődött a műsor, és én nagyon izgultam. Rázott a hideg, és nem tudtam nem mosolyogni! Mindenki kapott egy rozsát, (én nem, mivel én soroltam a neveket) és ahogy én mondtam egy nevet, a többiek leraktak egy rozsát az asztalra, ami ki volt díszítve magyar zászlós terítővel, és gyertyákkal. Amikor a végére értünk, nagy tapsot kaptunk, és az Ági néni adott nekünk egy osztályfőnöki dicséretet. (Dorina)Amúgy nagyon készültünk az Október hatodikai műsorra. Az Ági néni azt mondta nekünk, hogyha hibázunk, csináljuk tovább, ne akadjunk meg, mert a többiek úgysem ismerik a szöveget. Még ajándékot is kaptunk és egy osztályfőnöki dicséretet Ági nénitől. Nekem nagyon tetszett az egész műsor. (Ádi)
Nekem nagyon tetszett, mert kicsit nevetgéltünk a szereplés elött. Nagyon szépek voltak a rózsák amit áginéni hozott, én azt hittem, hogy művirág volt, de nem. Nagyon csinosak voltunk, meg az énekkar is nagyon szépen énekelt. Ez volt az első megemlékezésünk, de mindenkinek izzadt a tenyere úgy izgultunk (Attila)
Én az énekkaros lányokkal énekeltem, nagyon féltem hogy el fogom rontani mert nem volt ott a szövegem úgy értve ott volt a szövegem csak a Rékánnál volt. Egy kicsit elrontottam, csak nem lehetett hallani, mert a lányok hangosabban énekeltek, mint én. (Evi)
Amikor megkaptam a szövegemet nagyon féltem, hogy elfogom rontani. De szerencsére mellettem állt a jó Isten és nem rontottam el a szöveget. A próbákon sokszor nevettünk és viccelődtünk. Az előadás napján annyira izgultam, hogy reggel ötször elmondtam iskolába menet a szöveget. (Kata)
Az oktober 6 –i előadásra készülve rájöttem egy videófelvételről, hogy hogyan haltak meg ezek az emberek. Szörnyű haláluk volt. (Kornél)
Először csak pár gyerek jött aztán már az egész iskola. Kicsik is voltak és nagyok is, mindannyian várták az előadást. Én voltam az első és féltem, hogy elrontom, de nem rontottam el. Én Kiss Ernőnek vittem ki a rózsát.. Szerintem mindenki élvezte mert sokan tapsoltak. (Rami)