2015. október 6. Megemlékezés az aradi vértanúkról

Beteg voltam mikkor a Marika néni az új osztályfőnököm kiosztotta a többieknek a verseket. És így én nem kaptam verset. De végül én mondtam a Török Ignácot, akit úgy, mint a másik tizenkettő tábornokot kivégeztek Aradon. Ők a szabadságunkért küzdöttek, ezért a szememben igazi hősök. De rajtuk kívül még gróf Batthyányi Lajost Pesten végezték ki golyó által. Sokan az osztályból a fellépés előtti hétvégén tanulták meg a verset. Sokat próbáltunk de végül nagyon jól sikerült. Kapott mindenki egy könyvet Anita nénitől, minek az a címe, hogy Magyarország Alaptörvénye. Ez az ünnep számomra az egyik legfontosabb. És tisztelni fogom az aradi vértanukat ez egész életemben és még annál is tovább. ( Balassa Benedek 5.)

  Már két vagy három napja gyakoroltunk október hatodikára. A neveket, a szövegeket mind begyakoroltuk, és belegondoltunk, hogy milyen lehetett annak a 13 embernek a hazáért meghalni.  Amikor már a tömeg előtt álltam, belegondoltam, hogy mi lesz, ha elrontom, vagy elfelejtek valamit. De szerencsére ezek közül nem történt meg egyik sem. Mikor én következtem, úgy éreztem, mintha az izmaim befeszülnének, és mereven ott álltam, mint egy földbe vert karó. Ám mikor végeztem izmaim meglazultak és már nem is izgultam.   Ez az előadás szerintem nagyon jó volt, az elrendezés, a szövegek és mindent más is. A nagy izgulás megérte, hisz az osztályfőnöktől kaptunk egy osztályfőnöki dicséretet és egy „Magyarország Alaptörvénye„ című könyvet.  (Forray Péter 5.) 

3 hete készülünk a megemlékezésre. Sokat gyakoroltunk és sokat szervezkedtünk. Eljött a kedd. Szomorú meg boldog is voltam. A szomorúság attól van, hogy a 7 éves kutyámat műtik, de a műsornak örültem. Én reggel úgy indultam el az iskolába, hogy lila melegítő és lila póló. Szerencsére a Szimiék szóltak, hogy ünneplősbe kell menni és gyorsan haza futottam, és pont jókor értem be az iskolába. Csak nem találtam meg a blúzom. De nem baj, mert a műsor előtt hazaküldött az osztályfőnök, hogy húzzak fel egy blúzt. Minden felé futottam. Le a Titáékhoz, át a szomszédba, majd újra haza. De a papám mondta, hogy el kell menni a boltba és venni egy blúzt. El is mentem a mamámmal. Találtunk egy blúzt és visszamentem az iskolába. Jól sikerült a megemlékezés.( Werner Jázmin)

lightbox gallery carouselby VisualLightBox.com v6.1