Lőcser Alexandra: Az 56-os forradalom egy egyetemista szemszögéből
Ez a nap is kezdetben olyan volt, mint a többi, csakhogy kaptam egy levelet egy régi jó barátomtól, akit megvertek annyira, hogy a kórházi gyengélkedőre került, pusztán azért, mert magyar himnuszt dúdolta az utcán és mikor a ruszkik felszólították, hogy hallgasson azt merte kérdezni, hogy miért, hiszen ez az én hazám himnusza, ezt még az unokáim is dúdolni fogják.
És így került szóba a régi idő, amikor a magyar a hazájának himnuszát, bátran zengte, meg az is, amikor még nem a ruszkik döntöttek arról, hogy mit tehet egy magyar ember, és mikor még a régi nagy magyar országban éltünk. Majd szóba került Petőfiék forradalma és valaki szóba hozta, hogy mi lenne, ha mi magunk intéznénk a ruszkik eltávolítását az országunkból? De rá kellet jönnünk, hogy egy maroknyi egyetemista nem válthatja meg a világot. Mert ez nem annyi, hogy meglebegtetjük a magyar zászlót és máris miénk az ország, ehhez emberek kellenek.
Kitaláltuk, hogy szórólapot osztogatunk, hogy, jöjjenek a Bem szoborhoz. Amikor már sokan voltunk elmondtuk a követeléseinket. Látszott, hogy a nép velünk van. Aztán elmentünk a parlamenthez. Nagy Imre beszélt. A ruszkik végre belátták, hogy ha azt akarják, hogy lecsituljunk, akkor megkell tenniük amit kérünk. Nagy Imrét akartuk a kormányba, és Nagy Imre a parlamentnél beszélt. Az oroszok ezzel akarták elérni, hogy hazamenjünk, és lassan elcsituljon az egész forradalmi lelkesedés.
De mi ezután az erőnk további bizonyítását láttuk szükségesnek. Hát elmentünk a Sztálin szoborhoz és összefogással felborítottuk, ezzel jelképezve azt, hogy a hatalom megdőlt. Majd Gerő Ernő beszélt, hogy a szovjetek a barátaink, és hogy amit mi forradalomnak mondunk és hirdetünk az hazugság. Ezt megelégelve elmentünk a rádióhoz, hogy beolvassák a követeléseinket. A rádió elnöke erre csak annyit mondott, hogy szó sem lehet róla.
Az ávósok is az ő oldalán álltak, és ekkor lett vége a történetnek, sortüzet lőttek ránk. Mert mertünk nagyot álmodni, mert hittünk abban, hogy ez a haza újra magyar haza lesz, mert meg mertük tenni, ki mertük mondani azt, amit akkor még senkinek nem volt szabad, amit senki sem mert kimondani.
