2016. 03. 09. János vitéz morzsák

Nagyszerűen szórakozott a közönség az ötödikes vándorszínészek műsorán. (Felkészítő: Falusi Krisztina)

• Balassa Benedek
• Forray Péter
• Kovács Viktor
• Balázs Zsolt

A szereposztással kezdődött minden. Én a zenész voltam. De elárulom az is akartam lenni. Legjobb dalokat kerestem a színdarabba. És jók is voltak, amiket kerestem. Pont oda illettek ahova gondoltam. Kettő zeneórám bele kellet áldoznom, hogy a legjobb legyen. Igaz azt akartam, hogy legjobb legyen. De mégis én két hibát is elkövettem. De csak az izgulás miatt. És a színdarab közben az volt a legnagyobb gondom, hogy a Petya kicsit elsiette a vonulást. Pedig a próbán pontos és párhuzamosan ment a zene és a vonulás. Szerintem izgult és azért sietett. Vagy aki mögötte ált az lökdöste, hogy menje gyorsabban. Vagy én voltam lassú? Nem tudom, na a lényeg, hogy nem lett vége egyszerre. Számomra a zsivány volt a legjobb. Olyan zsiványos volt. A vége nagyon színvonalas volt. Szerintem egy kisszínházban is helye lenne.         

Irodalom órán Petőfi Sándor János vitéz című művét olvastuk. A tanárnő mondta, hogy elő fogunk adni pár jelenetet. Az osztály nagyon örült. A szerepeket viszont pont akkor beszélték meg, mikor én történelem témazárót írtam, így nem tudtam mi az én szerepem. Csak a 2. próbán tudtam meg, hogy én leszek a mesélő. Nagyon örültem, mert szeretek mesélő lenni, mert annyira nem szeretek színészkedni. Utána csak gyakoroltunk és gyakoroltunk, míg össze nem állt a darab. Mindenki komolyan, nem nevetve kibírta a végét. A próbákon is nagyon nevettünk pár hiba miatt, de az előadásra már jobb lett a helyzet. Mindenki szépen és ügyesen elmondta. Nekem az előadásból az tetszett, mikor Szabi megkergette Bálintot. Azon a közönség is nagyon nevetett. Persze kellett egy kis átvezető zene, ezért Beni osztálytársunk furulyázott. Az egyik tanár még azt is mondta, hogy ő megnézte ezt a darabot a színházban, és neki ez jobban tetszett. Senkin se látszott, hogy izgul, mindenki nyugodt volt. Én ezt a darabot még egyszer, sőt többször is megismételném, olyan jó lett.  

Úgy indult, hogy szépen lassan próbálgattuk a darabot. De utána már ruhákkal és lepedőkkel próbáltunk.  Szerintem mindenki testhez álló szerepet kapott. Már nagyon jók voltunk és jött a nagy nap amikor nagyon izgultam. Olyan okos voltam, hogy fordítva húztam fel az ingemet, de szerencsére senki sem vette észre. Mindenki nagyon ügyes és vicces volt. A Dénes bácsi egyfolytában fotózott, ami tetszett nekem. A végén nagy tapsot kaptunk és meghajoltunk kétszer.

Az 5. osztályosok elérkeztek Petőfi Sándor János vitéz című művéhez. A tanár néni már akkor mondta, hogy ezt elő fogjuk adni, amikor már elolvastuk. Mi ennek nagyon örültünk és vártuk már azt a bizonyos napot, amikor elkezdtünk próbálni. én is addig várakoztam ameddig rám nem került a sor és mondták a szerepemet. Szerintem egy jó szerepet kaptam, mert én az egyik zsivány voltam a sok közül, aki befogadja János vitézt. Mindig meg tudtuk oldani, hogy legyenek próbák, ahol azt elő tudjuk adni. A legapróbb hangsúlyozási hibákat, lépéshibákat is kijavítottuk és mindezt addig csináltuk, amíg tökéletes nem lett. És végre eljött a pillanat, amikor előadtuk. Bejött minden szereplő és sikeresen, de azért még kis hibákkal elő tudtuk adni. A végére vastapsot kaptunk. én nagyon örülök neki, hogy ilyeneket csinálunk az iskolába.

gallery 2 lightboxby VisualLightBox.com v6.0