Bandicz Bálint Barnabás: A szünet legrosszabb napja
Szépen sétáltam át a zebrán, bementem a százasba, hogy vegyek egy rágót. Vettem, és miután elment az íze el akartam dobni, mert már fáradt voltam és otthon le akartam feküdni. Kivettem a számból, de a kezemhez tapadt. Levettem a másik kezemmel és ledobtam. Elindultam. Rájöttem, hogy bele léptem. Ekkor egy kocsi nagy tócsába hajtott és lefröcskölt egy adag vízzel. Kicsit megráztam magam, levettem a cipőmről a rágót, de az a kezemhez tapadt. Valaki elgörkorizott előttem, így belelökve engem a sárba. Felálltam. Másik kezemmel nyújtani kezdtem a rágót, és az szétszakadt. Már mind a két kezem rágós volt. Mellettem kinyitottak egy kaput, kitolatott egy autó, de mielőtt becsukódott volna, kijött egy kutya, és jól megkergetett. Csak futottam, folyamatosan hátranézve, így hát mentségemre szóljon, hogy nem láttam a fát amibe beleütköztem. Elestem. A kutya odajött megjelölt a területének és elment. Felálltam. Elindultam haza, immár nem törődve a rágóval a kezemen. Elsősök szórakozásból fülbe lőttek köpőcsővel.
Ezután vége lett a balszerencse áradatnak és hazamentem. Vettem egy fürdőt és lefeküdtem. Mély álomtalan álomba zuhantam.
Illusztrátor: Nagy Ferenc Adalbert (8.osztály)
