2012. 06. 08. János vitéz, avagy az ötödikesek színházat csinálnak

Baumgärtner Margaréta:

Múlt pénteken előadtuk a János vitézt. Nem nagy közönség előtt, csak néhány tanár volt ott. Majdnem mindenki otthonról hozta a jelmezét. Az előadás úgy kezdődött, mintha régi színészek lettünk volna. Eljátszottuk, hogy ekhós szekéren utazunk, plakátokat készítünk és szétosztjuk a faluban. (a díszleteket és a plakátokat már régebben megcsináltuk.) Ezután kezdődött az előadás. Több Jancsink és Iluskánk is volt. Én mesélő és hadvezér voltam. Jól ment az előadás, a közönségnek is tetszett. Óra után, a szünetben Dénes bácsi bejött, és lefényképezett minket.
Nekem tetszett az előadás. Remélem jövőre is csinálunk majd ilyen színdarabot. Csak azt nem tudom még, hogy mit adunk majd elő. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.

Mohácsi Benjamin:

Jancsinak lenni nagyon izgalmas volt, de jobban örültem volna, ha zsivány vezér lehettem volna, vagy katona. Nagyon jó jeleneteket készítettünk, mint pl: amikor Jancsi elűzi a boszorkányt vagy Jancsit a gazda. Én megpróbáltam beleélni magamat, talán kicsit sikerült. Jancsinak lenni nagy felelősség és szívesen lennék még egyszer. De a legjobb, hogy több Jancsi volt, kicsit furcsa nekem, de hát mindegy. Én most szomorú jelenetet kaptam, ez azért baj, mert inkább életélvező, vicces alkat vagyok. Voltak díszletek is, például lerajzoltuk a jeleneteket. Meghívót készítettünk, és eljátszottuk, hogy ekhós szekéren vagyunk. Nagyon jó volt a zsiványos rész is. Amikor Jancsi bejön, és mi a zsiványok fegyvert tartunk. Ez a szereplés nagyon jól sikerült, mert mindenki el tudta játszani a szomorút, a vidámat és a mérgeset.