10. 17-20. Határtalanul - Négy nap Erdély

(megvalósult a magyar kormány támogatásával)

Határtalanul 2023. Négy nap Erdély (film)

Voltunk Erdélyben  
15 hetedikes buszozik hazafele
láttunk hegyeket, vőlgyeket, dombokat
és  sok szép dolgokat
búcsúzunk a hegytől a fáktól,
a régi szép hazámtól,
Magyarországra hazafelé bandukol 15 gyerek.
Enikő

Múlt hét kedden mentünk Erdélybe. Reggel 5 kor már mindenki a parkolóban várta a buszt. A busz 10 perc késéssel, de megérkezett. El is indultunk Erdélybe, útközben rengeteg volt a nevetés, mivel még mindenki boldog és izgatott volt. A határon találkoztunk egy csirkével. Nem tudom mit keresett ott, de ott volt. Első megállónk Koltóra vezetett. Ott megnéztük a Teleki kastélyt. Megnéztük a kiállítást, aztán el is indultunk Galonyára. Estére oda is értünk. Aznap mindenki hamar elaludt, mert fárasztó volt az utazás. A második nap elmentünk a Kemény család kastélyába, ahol egy nemesi leszármazott Kemény Géza vezetett minket körbe. Aztán elmentünk túrázni, mindössze 1019 méter magasra másztunk. Este sokat poénkodtunk, meg társasoztunk. Antóval nem tudtunk elaludni, így sokáig társasoztunk, de végül sikerült elaludni. Harmadik nap voltunk a Gyilkos-tónál és a Békás-szorosba meg a Tündérkertbe. A Tündérkertben találkoztunk egy olyan felirattal hogy kígyóveszély. Hát a Pankával eléggé megijedtünk tőle, de az idegenvezetőnk azt mondta, hogy ilyenkor már nincsenek. A Gyilkos-tónál meg a Békás-szorosnál gyönyörű volt a táj. Ezután visszamentünk a szállásra, megvacsoráztunk, és elmentünk aludni. Negyedik nap reggeliztünk, bepakoltunk a buszba, aztán indultunk haza. Útközben megnéztünk egy szobrot, egy múzeumot meg egy épületet is. Aztán indultunk haza. A haza út nem volt olyan zökkenőmentes, mivel a vége felé a fiúk már nem bírtak magukkal, folyton csak hangoskodtak meg büdös chipset ettek, de végül mindenki épségben hazaért. Nem nagyon szerettem volna menni eleinte, de nem bántam meg hogy elmentem. Anna 7. osztály

Erdélyről szóló feladatok megoldása az Okosdoboz felületen

Október 17-én Indultunk el az Erdélynek nevezett, csodálatos földrajzi jegyekben bővelkedő, medvével őrzött területre. A határ után kb.:10 percre, bent az egyik utcában két fickó verekedett, olyan gyors jobbikosokat húzott az egyik gyerek a másiknak hogy, annak a gyereknek levegőt venni sem hagyott időt. 12 óra volt úgy az út, hogy megálltunk Koltón megnézni a Teleki-kastélyt. Koltó után még 3 óra volt hátra a szállásig. Az aznapi vacsora rántott hús volt sült krumplival. Még aznap este elmentünk sétálni Galonyán, merthogy ott volt a szállás. Séta közben észrevettünk egy furcsa régi lakókocsit, aminek a kéményéből füst jött ki. Amikor elsétáltunk mellette, akkor egy férfi kinézett az ablakon. Másnap a Marosvécsi Kemény-kastélyt látogattuk meg. A kastély után elvégeztük az iskolalátogatást. Volt a suliban egy Hunor nevű gyerek. Ő volt annak az iskolának a legerősebb diákja, így hát nem volt kérdés, hogy a Máténak kell vele szkanderozni. Jobb kézzel lenyomta Mátét, de bal kézzel már nem tudta, így döntetlen lett az állás. Na és ezután következett a túra. 4.3km hosszú volt és 500 métert mentünk felfele. Csütörtök volt a legjobb nap. Aznap voltunk Borszéken, a Békás- szorosban, a Gyilkos-tónál és a Kauflandban. A Kauflandban otthagytam 31 leit, a Gyilkos-tónál pedig 65-öt. Pénteken a hazautazás közben megálltunk Marosvásárhelyen és a Királyhágón, ahol a maradék pénzt el lehetett költeni. Ezután meg irány Véméndre és onnan meg nekem Bozsokra.(Balázs 7.)

Amikor az a bizonyos  nap reggele volt, amikor mentünk Erdélybe, volt bennem egy kis félelem, de azért örültem, hogy nem kell iskolába mennünk, és reménykedtem, hogy olyan élményekkel fogok gazdagodni, amikkel még soha. Korán reggel elég hideg volt, ezért nem nagyon volt kedvem elindulni és felülni a buszra. Elindultunk a teleki kastélyba Koltóra. ahol Szendrey Júlia és Petőfi Sándor a mézesheteit töltötték. Amikor megérkeztünk már nagyon  boldog voltam, mert azt hittem, hogy az utunknak itt vége vagy már csak pár kilométer a szállásunk, erre kiderült, hogy még három és fél óra van vissza, így megint elszomorodtam. Aztán amikor megérkeztünk Galonyára egy kicsit a szállásunkat látván megijedtem. Másnap nagy kirándulásra indultunk, vagyis nem olyan hosszú, hanem végig felfelé mentünk, így amikor fölértünk csak ez volt előttem, hogy lefelé könnyebb lesz. És ami ezután következett az tetszett nekem a legjobban, mert gyönyörű volt a kilátás, ahogy lefelé mentünk. Amikor leértünk az idegenvezető hölgy azt mondta hogy rendeződjünk öt fős csoportokba és a legszélsőknél legyenek botok, mert ha megtámadnak a kutyák, akkor legyen mivel elijeszteni őket. Hozzáteszem medvével szerencsére nem találkoztunk. Az utolsó előtti napon elmentünk Borszékre és ott elsétáltunk a Tündérkertbe ahová az volt kiírva vigyázat kígyók, na ott már nagyon de nagyon megijedtem alig vártam hogy kérjünk onnan. Aztán az utunk a hegyek felé vette az irányt, elmentünk a Békás Szoroshoz, azon belül a pokol tornácára és a pokol torkába. nekem ez a hely is nagyon szép volt, de ahogy fölnéztem elszédültem olyan magasak voltak. Aztán a Gyilkos-tóhoz mentünk ott vásároltunk én három hűtőmágnest vettem, meglepődtem, hogy a vízben a fák hogy nem korhadtak el ennyi év után. Utolsó nap már korán keltünk reggeliztünk és elindultunk haza, amit már nagyon vártam Nagyon jó volt, de elég is. Mire hazaértünk már nagyon elfáradtam,  és egyből lefeküdtem az ágyamba, és már aludtam is. Összességében nekem nagyon tetszett. (Panka 7.)

Kedden reggel 5-kor indultunk, vagyis 5-re volt kiírva az indulás és kb. 6 óra körül indultunk el. Azóta se tudja senki, hogy miért késtek a sofőrök. Nekem őszintén nem volt nehéz a felkelés, hisz elég izgatott voltam, ezért nem voltam annyira fáradt. Az út egy rettentően hosszú út volt, igaz hogy autópályán mentünk 100-zal, de akkor is hosszú volt. Nekem az odafelé úton az volt a legjobb, amikor először megálltunk egy benzinkútnál. Olyan jó hűvös volt és tiszta dér volt minden és a környezet nagyrésze ködös is volt. Olyan szép volt, hogy fú. Sajnos az úton se odafele se visszafele nem aludtam. Odafelé ezen kívül nem történt semmi érdekes. Az első megállónk  Koltón volt a Teleki-kastélyban. Igazából az engem nem nagyon érdekelt, de a kilátás szép volt az erkélyről. Utána mindenki örült, hogy már itt vagyunk Erdélyben és hogy már nincs sok a szállásig. AHA. Utaztunk még 3 órát… Az út végére már rosszul lettem, hisz az út rosszabb volt, mint a földes utak a határban. Mikor odaértünk, akkor mindenki boldog volt: elfoglaltuk a szobánkat és kimentünk sötét bújócskázni úgy, hogy azt se tudtuk, hol vagyunk és veszettül hideg volt. Szerdán felmentünk az Istenszéke mellé, ami egy elég nehéz túra volt, de megérte, mert amikor lefelé mentünk, akkor nagyon szép volt a kilátás. A lefelé úton majdnem gurultunk, de ok. Mikor hazaértünk, mindenki elment zuhanyozni és csicsikálni. Vagyis még baromkodtunk de utána „eskü” aludtunk. Másnap mentünk a Békás-szorosba. Ott átmentünk a folyón egy függőhídon. Másnap már mentünk haza, ami ugyanúgy egy nagyon hosszú út volt.(Marci 7.)

Az odafelé út nagyon izgalmas volt, mert ilyen szép helyeken az ember nem mindig jár “csak azok, akik ott élnek. Amikor megérkeztünk a szállásra akkor a szállás nagyon jó volt. Aznap este játszottunk bújócskát, meg adj király katonát “😂 Az ovis gyerekek Erdélyben 😂,,  és utána bementünk vacsorázni és utána fürdeni és aludni. Azt mondtam, hogy aludni? Valójában nagyon senki se bírt aludni. Második napon megreggeliztünk, és utána csináltunk magunknak szendvicseket. Hát én valójában nem csináltam magamnak szendvicseket, mert még megmaradt otthonról. Elmentünk utána Isten székére. és ott a felfele út nagyon rossz volt, de megérte, mert szép volt a kilátás. Utána a lefele út, na az jó volt. Félúton eljártam a csárdás táncot, és majdnem elestem, de megérte. (Laci7.)

php gallery with lightboxby VisualLightBox.com v6.1