2016. szeptember 30. Őszi csavargás
- Schalkhammer Emilia
- Kaiser Donát
- Csongrádi Luca
- Csibi Marci
- Kaiser Dorka
- Török Andrea
Halovány reggeli fény simogatott minket. A harmatcseppek a cipőnkön táncoltak. Meleg levegő cirógatott meg a fák tarkára festtet lombját. Virágok illata töltötte be a levegőt. A füvön katicák díszelegtek. Az égbolton a nap mosolya melengettet minket a madárkák éneke hallatán. A bokrokon a tüskék kaján vigyorral várták a semmit sem sejtő áldozataikat ö…. akarom mondani a tanulókat. A gyerekek, az az mi, ugrándoztunk a tisztáson, a bokrok meg csak arra vártak, hogy rátámadjanak a szerencsétlen, semmit sem sejtő fiúkra. Még a sáros úton döcögtünk, én meg csak nyafogtam, hogy mikor érünk már oda, mert majdnem leszakadt a lábam A fák lombja csodás hangulatot adott az egésznek. Mi ronthatja el ezt a szép reggelt?! (Schalkhammer Emilia 4.o.)Egy napon kirándulni mentünk. Jó volt, meg minden. Friss, jó volt a levegő. A harmat békésen szállt a földre. A fény sugárzott át a fák nagy levelein. A levelek sárosak és színesek voltak. A virágok szépek, nagyrészben sárgák voltak. A fű szép, selymes volt. A fák főleg nagyok voltak. Még baleset is történt, a lábamba állt egy tüske. Levettem a cipőmet és vérzett. De szerencsére nem történt semmi baj. Még méheket is láttunk! Sárosak, piszkosak voltunk. Mentünk sáron, dombon-erdőn át. Sőt, még az ötvályúból is ittunk. Aztán fel a dombra. Még egy kicsit kellett sétálni, és aztán ott voltunk az iskolánál. Jó volt ez a kirándulás, remélem lesz még több is! (Kaiser Donát 4.o.)Egyszer Dénes bácsi elvitt minket kirándulni. Nagyon szép idő volt, egy kicsit hideg volt, de nem volt baj ez. Sokat kellet gyalogolni, de megérte, nagyon szép volt. A Vivi rossz fele ment, és én meg követtem. Volt egy olyan tábla, hogy "Az őseink itt nevetek, itt laktak, itt sírtak, és itt dolgoztak".
Aztán Dénes bácsi egy kicsit elbizonytalanodott, hogy merre kell menni. De végül elmentünk az egyik irányba, és az volt a jó irány. A fák mögül besütött a puha napfény. A lányok beálltak alá, nagyon szépen csillogott. Aztán le is telt a két óra, és sajnos és el kellett mennünk haza. (Csongrádi Luca)A Donát a Tomi a Viktor a Maxel és én túlságosan előremenetünk. És a Tomi meglátott egy földet és azt mondta, hogy – Gyertek fiúk, ott van egy szántóföld. És elindultunk és a Donátot meglátta egy óriási morcos tüske és azt gondolta a tüske, hogy most nem menekülhetsz te semmit nem sejtő áldozat. És szegény Donát belelépett. –Áááááááááááááááááuuuuuuuuuuuu. – kiabálta, és kihúzta a tüskét.
-Tomi szóljunk Dénes bácsinak. - mondtam én.
-Persze fussunk. - mondta a Tomi. (Csibi Marci)Egyik reggel Dénes bácsi azt mondta, miután dühét kitöltötte rajtunk ˙(Mert egyesek köszönés helyet hatát fordítottak neki) na, igen, hogy menjünk el kirándulni! Elmentünk beszélgettünk. A fiúk megint kezdték, hogy előre rohannak, de meglett az eredménye, mert jöttek vissza, hogy Donát cipőjét átszúrta egy tüske. Jó azt lerendeztük, és mentünk tovább. Jött egy erdő, ahol gyönyörű fénnyel sütött be a nap. Mentünk tovább, ahol Dénes bácsi meglátott egy szép sárga virágot, amit le is fotózott. Ott a Lefi fölmászott egy magaslesre. Azt hittük, hogy leesik, de megúsztuk. Megint jött egy erdő, ahol színes levelek potyogtak le a fákról. A harmatos fűben lépkedve átázott a cipőnk. Aztán elértünk az Ötvályúhoz. addigra a Donátnak nem volt semmi baja. Na szép lassan visszaértünk a borzalmas suliba.
Reggel első órában el mentünk kirándulni és Emivel túlélőset játszottunk.
Találtam két diót az volt az élelmünk. ÉS félúton meg is ettük. De még utána is éhesek voltunk. A harmatcseppek ragyogtak a virágokon. A cipőinkön vigyorogtak a kis huncut sárdarabok. Nagyon hosszú utat tettünk meg. És közben a levegő simogatta az arcunkat. Jó volt a legjobbik kirándulás talán, és remélem lesz még ilyen.
 |
||||||||||||
|
Archívum |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| baracsdenes@gmail.com |
