2016. április 26-29. Erdei iskola

• Bäumgartner Bálint
• Balassa Benedek
• Orsós Szabolcs
• Forray Péter
• Werner Jázmin

A gokartozás

A gokart egy nagyon felemelő élmény volt. Én nem vagyok az a nagy ,,tekerőhős’’ úgyhogy csak kettessel mentem utasként. De ott is Bandiczcal. Nagyon vicces volt, ahogy egy csomószor karamboloztunk. Egyszer hátulról, majd elölről jöttek nekünk, egyszer a falat törtük ki, és a többi, és a többi, és a többi. Dalma többször is kiabált, hogy nekik van elsőbbségük, de Barnabás nem foglalkozott vele, hiszen mi mentünk elöl. És jött a bumm..  Karambol más néven. Én csak a kéziféket húzkodtam, mert úgy féltem, hogy nekimegyünk valakinek. Nagyon nehéz volt elindítani, ezért Szabi megtolt és csak tolt és tolt és tolt, majd jött az a bizonyos bumm. Szegény Barnabásnak kiszakadt a nadrágja én meg ráestem. Szabi és az Erdős még zuhogó esőben sem hagyták abba a tekerést. A kedvencem a Günter-féle szupernova-ütközés volt. (Szerencsére a cikk írója még jó egészségnek örvend. a szerk.)

Számháború
A tábor első napján nehezen találtam fel magam, lassan múlt az idő. Egyszer azonban megláttam a kedvencemet, a számháborút. Életemben még soha nem játszottam. És akkor hívták azokat, akik játszani akarnak. Én is ott voltam valahol a sor végén. Végül a támadó csapatba kerültem. Míg a többiek helyezkedtek én már el is döntöttem, hogy csak a „megyek és jövök” technikát választom. Hiszen, ha lopakodom, le tudták volna olvasni előbb vagy utóbb a számomat. De a roham sikeres lett. És a többiek csak annyit láttak, hogy elrohanok közöttük zászlóval a kezembe. Még soha nem futottam ilyen gyorsan. És végül én, mint egy új játékos megnyertem a csapatnak az ütközetet. De aztán jött a védés. Na, ott már nem remekeltem. Az elsők között estem ki. És utána a egyszerű számháborúban (zászló nélküli) Petivel meg a Viktorral elbújtunk a magas fűbe. Amikor az Erdős Krisztián kirohant az erdőből, hárman futottunk három felé. És így szétbomlott az alakzat. Utána nem is láttam a többieket. Én elfutottam a ház mögé, de már nem sokáig voltam életben                                                          
Éjjeli bújócska
A számháború után volt még egy játék, az éjjeli bújócska. Természetesen ott is részt vettem. A tanár nénik voltak a hunyók. Én egy nagy fa tövében húzódtam meg. De nem találtak meg engem. Fel kellett adnom magam, vagy ott maradhattam volna egész éjszakára. Később szólt Balogh Szabi, hogy kövessem. És a farakások közé bújtunk be. És egy kis rönk mögé bújtam be. A Szabi kiabált, hogy hahó, meg játszotta a kecskét. És hallottuk, hogy mondják, ott lesznek. Ekkor valaki megtaposott. És hallottam, hogy mondják: ez csak egy zsák. Már mentek tanácskozni, hogy legyen-e még egy játék és akkor felugrottam és kiabáltam, hogy jó napot (este volt). Bementem az ebédlőbe és ott még a nagyobbak nyüzsögtek mozogtak. A mi szobánkban minden pizsamás aludt már.           

Erdei suli
Csütörtöki napon volt két túra. A rövid s a hosszú. Jó páran a rövidre mentünk. A Mátyás kútig a hosszú túrásokkal. Ott megettük a szendvicsünket. A rövid túrások visszafordultak a többiek mentek tovább. Volt egy emelkedő. Az olyan volt, mint egy sártenger. Egyet léptünk, a lábunk visszacsúszott. Siralmas volt onnan feljutni a legtetejére. Nagy nehezen felértünk. Majdnem eltévedtünk. Az volt az egy jó, hogy emlékeztem, merre kell vissza menni. Megtaláltuk a jó utat, és elmentünk a szállóra. Mindenki pihent. Szennára akartunk indulni. Észrevettük, hogy eltűnt az Angelika. Mindenki megrémült, hogy most merre mehetett. A Balogh Szabi meg én elindultunk megkeresni. Megkérdeztük a közelben dolgozó munkásokat. azt mondták, nem látták sehol. Bementünk a Katica tanya portájára. Bemondattuk a hangosbemondóba a nevét, s hogy jöjjön a portához. Amikor nem jött oda, tudtuk, hogy baj van. Elindultunk arra, amerre jöttünk, de utánunk jött Kriszta néni hogy várjuk meg jön ő is. Ordítottunk: merre vagy Angelika. De semmi válasz nem volt. Aszmann Máté, Szalay Dominik meg a boltos Zsuzsi néni is kereste. Kettéváltunk az elágazásnál. Minden utat, ösvényt és csapást megnéztük. De sehol sem volt az Angelika. Elkezdett cseperegni. egyre jobban féltünk, hogy mi lehet vele. S meghallotta a kiabálást. Megállt a réten majd jött felénk. Mikor megtaláltuk, nagyon sírt, bepánikolt, hogy nem vette észre senki. Nagy nehezen megnyugtattuk. De nagyon kellett sietnünk, hogy el tudjunk menni Szennára. Én gyorsan befutottam a portára, hogy megköszönjem a segítséget. Újra visszaértünk a szállóra. Angelika elment lepihenni. mi pedig kocsival átmentünk Szennára, a múzeumba. Ott régi házakat néztünk meg. Az egyik házban kaptunk zsályateát citrom és cukor nélkül. Nagyon rossz volt az íze, de meg ittam. Visszaindultunk Patcára. Elég meredek volt az emelkedő. (Kocsival könnyebb volt!)  De azért felmentünk. Amikor beértünk Patcára, elkapott minket az eső. Otthon lángos várt minket.

A hosszú túra

Csütörtök reggel volt, amikor elindultunk a turistaházból. A hosszú és a rövid túrások először együtt mentek, 5 km-nél azonban elváltak egymástól. Én hosszútúrára mentem, mert jobbnak találtam, mint a rövidet, mert a rövidtúrán elmentek még egy múzeumba is és engem inkább érdekeltek a különféle kutak, sírok. Sok ilyennél voltunk, mint például a Feneketlen kút vagy Pali betyár sírja. Volt mikor nem a megtervezett úton haladtunk, hanem valami rövidebbet talált Norbi bácsi, a túravezető. De a rövidebb szebb is volt. Láttunk sárga repcetáblát és az erdő madarainak lágy beszédét hallgattuk. A faluba beérve már nem volt annyira jó, a betonút nyomta a lábam és ettől még jobban fájt a végén. A házban finom falatok vártak bennünket. Valaki lángost evett, mi viszont elkezdtünk Activity-vel játszani, míg a többiek meg nem érkeztek. Ez a hosszútúra nagyon jó volt. Sok érdekességet néztünk meg és sokat nevettünk

A hosszú túra Norbi bácsival
Csütörtökön én is a hosszú túrát választottam. Jól éreztem magam nagyon tetszett hallotuk az erdei állatok hangjait és voltak Geocaching ládák is. Találtam eggyet beis értem vele. De útközbe találtam a villanyoszlop tövében egy fészket amiben voltak kis tojások. Volt egy nagyon lejtős domb és ott lekellett mennünk de még rá egy lapáttal teljesen sáros is volt, úgy éreztem mintha öt kiló lett volna a cipőmön. Na de mindegy, éreztem hogy fáj a lábam de tovább mentünk. Mentünk a jó nagy sárba meg vittem a Patriknak a fényképezőjét és úgy vigyáztam rá mint a szemem fényére, és mikor ezt kimondtam abba a pillanatban elestem a jó nagy sárba. De nem lett semmi baja a fényképezőgépnek vigyáztam rá, megvédtem. Csak a bal lában lett csupa sáros meg a kabátom de nem baj. Jött a Bogi is a hosszú túrára. A Bogi nem szórakzott a levelek közt lecsuszott a Mátyás kúthoz, és tiszta sáros lett, de nem volt neki olyan nagy baj.

 

gallery2 lightbox themeby VisualLightBox.com v6.1

VisualLightBox.com BODY section -->