Az első erdei iskolám
Az első erdei iskolámba 2013.04.23-án mentem a felső tagozattal és az osztályommal. Reggel 8 órakor volt az indulás. Az út vége felé eltévedtünk. 2 és fél óra múlva már Patcán voltunk. A mi csoportunkban csak az ötödikes lányok voltak. A mi csoportunk a Csigabiga-lakba volt. Első nap este csillagászaton voltunk. Éjfélkor volt a takarodó első nap. 2. nap reggel tornával kezdtük a napot. Utána reggeliztünk. Reggeli után egy kicsit beszélgettünk a szobánkban és utána hosszútúrára indult Norbi bácsi csapata. A rövid túrásokkal a tanárok mentek. Aki a rövid túrára ment az Szennán a múzeumban is volt. A múzeumban régi házakat lehetett látni. A házak teteje szalmából készült. Ezután elindultunk vissza a tanyára. Erdőn, szántáson, földes úton, betonúton is átkeltünk. Amikor visszaértünk a tanyára, mindenki fáradtan ment a szobájába. A hosszútúrások későn értek vissza. 3. nap reggeli tornával kezdtük a napot. Utána reggeliztünk. Azután felmentünk a szobába. Utána elmentünk a kalandparkba. 12:30-kor ebédeltünk. Délután visszamentünk a kalandparkba. Az uzsonna májas és lekváros kenyér volt. Uzsonna után visszamentünk a kalandparkba, ahol a polgármester előadást tarot. Utána volt egy állatos előadás. Azután visszamentünk a kalandparkba és 20:00-kor visszamentünk a tanyára. 24:00-kor volt a takarodó. Másnap reggel tornával kezdtünk a napot. S utána reggeliztünk. Azután földmentünk a szobánkba és összepakoltunk. 10:00-kor indultunk el. Én a Krisztián anyukájával jöttem, 12:30-kor értem haza. Nagyon jól éreztem magam az első erdei iskolában.
Elvesztek a tanárok
Bizony megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha a valóságról és nem csak egy tréfás történetről kellene írnom. Azt hiszem, ennek minden diák örülne egy kicsit, na, jó csak egy napig. Hogy történt az egész? Elmesélem.
Az első két nap nem történt semmi különös, minden úgy zajlott, ahogy az egyik átlagos erdei iskolában szokás. Túráztunk, beszélgettünk, nagyokat ettünk, civakodtunk egy picit, de azért jól éreztük magunkat. A furcsaságok a harmadik nap kezdődtek. A tanár nénik és a bácsik a kalandparkban feltűnően jól érezték magukat, talán még jobban, mint a gyerekek. Kipróbáltak: lecsúsztak a legmeredekebb csúszdán, több mint ötször, végigmehettek kötélpályán, a lovagvárban katonáskodtak, bohóckodtak a játszóházban. Úgy versenyeztek azon, hogy mi vigyáztunk rájuk. Este úgy kellett őket ágyba tuszkolni.
Másnap reggel arra ébredtünk fel, hogy az egész ház zeng a hangoskodástól. A hetedikesek éljeneztek, hurráztak, és egyfolytában azt harsogták: nincsenek meg a tanárok, eltűntek! Mindannyian kiugrattunk az ágyból és vad keresésbe kezdtünk. Még a kis boltot is megnéztük, de ott sem leltünk rájuk. Egyszer csak valakinek mentő ötlete támadt: Lehet, hogy megint játszani mentek! És valóban így is volt. A legcsintalanabb felnőtteket a kötélpályáról kellett lehalászni. Kiderült, hogy az egész éjszaka ott rosszalkodtak. A hazaindulás elég hosszadalmasra és nehézkesre sikeredett, de végül szerencsésen hazaértünk. Remélem, jövőre is ilyen kalandosra sikeredik a kirándulás.
