2018. 12. 01. Kalandozás a munka világában

Ezen a napon diákjaink bepillantást nyerhettek néhány közelünkben található munkahely életébe. meglátogatták az iskola konyháját, a faluban található Maus Haus panziót, jártak a Palotabozsoki ZRT. telephelyén, a Véménd melletti asztalosüzemben és a Schneider Családi Gazdaság csibetelepén is. Mindenhol szíves fogadtatásban volt részünk, nagyon köszönjük az élményt és a sok hasznos információt az idegenvezetéseken.

Csütörtökön célba vettük az asztalos üzemet. Egy kicsit sokat kellett gyalogolni, de megérte, mert nagyon sok látnivaló van ott. Az első kihívás az volt, hogy megtaláljuk a bejáratot! Körbe jártuk az egész épületet, de akkor megláttunk egy bácsit, aki jelzett, hogy ott van. Majd bementünk. Ott első állomásként megmutatták, hogy vágják fel a fát. Egy kicsit ijesztőnek tűnt, mert nagyon hangos volt. A második állomásnál láttuk, ahogy összepréselik, a többinél meg, hogy kivágják, megreszelik, megfaragják… Mikor vége volt a sok gép-csörömpölésének, végre hallottam a saját hangom. Vége lett és kimentünk. De néhány gyerek bent maradt a Detti nénivel hogy megnézzék az érdekességeket. Mi addig kint fagyoskodtunk és vártuk, hogy jöjjenek. Hideg volt, fáztunk, fáradtak voltunk. De Kriszta néninek támadt egy nagyon jó ötlete. Hívjuk fel Detti nénit, hogy elindulunk. Siker!! Végre úton voltunk a meleg iskola felé! Mikor megérkeztünk nem sokkal később visszaértek a többiek. Nagyokat néztünk mikor óriás fákkal a vállukon jöttek be az ajtón. Nagyon jó volt ez a nap remélem lesz még ilyen. (Ignácz Vivien 6.)

Az úgy volt, hogy eggyik nap azt mondták hogy megyünk a tsz-be. Mit sem sejtve elmentem. Elöször megnéztünk a csibekeltetőt, aztán rátértünk az ügy traktor részére, ami Krisztiánnak nagyon tettszett. Lehetett targoncát vezetni és egy rakodót is volt alkalmunk irányítani. Különböző traktorokkal, kombájnokkal és egy sárga kamionnal is lehetett utazni a tsz körül. Lassan a dolog végéhez érünk, de az elött még megvendégeltek minket péksüteménnyel, és teával, és azt követően megtekintettük a kis csirkéket, egy kis orrfacsaró szaggal meghintve. Kovács Viktor 8.

A véméndi asztalosüzembe mentünk el. Gyalog indultunk a helyszínre, egyetlen baj volt, hogy nem találtuk a bejáratot. Futkostunk az üzem udvarában le föl, míg, amikor a lenti felébe mentünk, kinyílt a fönti ajtó. Bejutottunk végre, ahol a fa egész feldolgozását néztük meg. Én szerettem volna irányítani egy két gépet, de nem engedték meg. Tetszett, csak nemigen láttam, hogy éppen mi történik, mert mindenki tolakodott, és így csak arra tudtam figyelni, hogy mit beszélnek. A végén egy-két embernek voltak kérdései, azok egy 10 percet ott maradtak, és kérdezgettek. Jól tettem, hogy én is ott maradtam, mert ezek a dolgok elég érdekesek voltak, például egy csőrendszer segítségével miden géptől a forgácsot beszívják egy raktárba, és a raktárból egy csiga segítségével megy a forgács a kemencébe. Így minden egyes anyagot feldolgoznak, és nagyon jó meleg volt ott bent, úgyhogy ez is ér egy plusz pontot. A kérdések után az a 7 gyerek, aki ott maradt, vihetett egy fadarabot, például én egy olyat hoztam, ami egy falap volt, amiből kivágták a széknek a támláját, így nagyon jól nézett ki. Szerintem hasznosak ezek a napok, mert lehet, hogy az iskolából az emberek ide fognak menni dolgozni, és ez az üzemlátogatás nekem kifejezetten tetszett, bár én igazából programozó szeretnék lenni. (Kaiser Donát 6.)

jquery lightbox codeby VisualLightBox.com v6.1