2018. 09. 16. A középkor szelleme - örömóra
A középkori örömóra nagyon jól sikerült, én bíró voltam, az Andi orvos volt, a Leti apáca, a Lefi és a Viktor katonák, a Marci földesúr és a többiek jobbágyok voltak. Először is, a jobbágyok elmondták, hogy mit esznek, hogy mit isznak, hogy mit dolgoznak stb. stb… Aztán a földesúr parancsolgatott nekik, majd az apáca elolvasta az anyjának írt levelét. Aztán az orvos meggyógyította a betegeket, valakinek még az ereit is elvágta, majd én elítéltem néhány bűnöst. Nagyon szórakoztató volt, egy a kár, hogy a következő egy év múlva lesz (Donát)
Nekem az tetszett az örömórában, hogy én voltam a földesúr és minjden jobbágynak parancsolhatok. De legalább voltak katonáim. Ha kellett, akkor követelhettem disznót kolbászt és bikát. (Marci)
Nagyon izgultam, hogy milyen lesz, mert Anita néni szerint a középkor a legizgalmasabb és szerintem is. Én átváltoztam férfivé, vagyis apa lettem. Csak beteg voltam, ájulási rohamok. Mindenkinek tiszta kóc volt a haja, ez nagyon vicces volt, mert mindenki ment ki a wc-be hogy megnézze, hogy nézz ki. A végén ettünk valamit nekem nem ízlett rögtön futottam a wc-re. És sajna utána vége lett az órának, és reménykedtem benne, ami közbe pakoltunk, hogy jövőre is ilyen izgalmas lesz. (Edu)
Amikor bementünk a terembe, egy kilapított béka látványa fogadott Nekem, mint orvosnak sokat kellett gyakorolnom az óra elején az orvosságokat. Régen, ha egy beteget nem lehetett meggyógyítani, le kellett vágni a karját Elég furcsa dolgok voltak a középkorban, különösen az orvosságok terén. Leti apácaként élhete ki vágyait. Rengeteg jót csináltunk, voltak bűnösök és betegek is Marci, mint földesúr erős hangnemmel parancsolt a jobbágyokra Ez az örömóranagyon jó volt, mint mindig, alig várom a következőt.(Andi)
A középkori örömórán megint én izgultam a legjobban, pedig csak Dénes bácsi, Kriszta néni és Anita néni volt bent. Én jobbágy voltam. A családom Alexa és Luca volt. A hajunkat összekócoltuk, majd kaptunk egy zöld ruhát. Jött a bűn és a betegségek kihúzása. Én sántaságot és hazudozást kaptam. Alexa előző örömóra óta mondja nekem, sánta akar lenni, így cseréltünk. Végül zúzódások lettek a kezemben. Nagyon jó volt az örömóra. Már várom a következőt (Dorka)
Már mindenki nagyon várta ezt az örömórát miután Anita néni kiosztotta a szerepeket. Én apáca voltam. És amikor elkezdődött az örömóra akkor még nem jött meg a ruhám ezért Anita néni egy fekete szoknyát húzott a fejemre. Akik jobbágyok voltak, azoknak össze kellet kócolniuk a hajukat és kaptak egy betegséget és egy bűnt. De aztán megjött a ruhám és úgy folytattuk az örömórát. Az Andi volt az orvos, ő meggyógyította a betegeket. A Luca az pestist húzott, és azért, mert nem volt smaragdja eret kellet vágni rajta. A Donát volt a bíró, ő elítélte a bűnösöket. A végén meg kukoricamálét ettünk, de nekem nagyon nem ízlett. de attól függetlenül nagyon tetszett (Leti)
Egy csodálatos reggel beléptenm a terembe és rögtön a középkorban éreztem magam! Volt orvos (Andi), bíró (Donát), földesúr (Marci), és sok jobbágy. Voltak jobbágy családok (3). Az orvosnál voltak „gyógyszerek” pl.: szárított béka, hagyma, zsírossó, stb. A végén pedig kaptunk valami kukoricadarás izét de, nem köptem ki, ez már haladás. Végül is nagyon jó volt és nagyon izgi, főleg mert halálra ítéltek minden jobbágyot!!!(Vivi)
Csodálatos érzékem van ahhoz, hogy jó napokon legyek beteg. Természetesen akkor nyomom az ágyat, amikor éppen örömóra van. Mikor máskor. De azért elképzeléseim voltak, mint például szárított békát akasztanak a nyakamba. Mikor Anita néni megkért minket hogy hozzunk békát a legtöbb ember elborzadt. Én, nem mert beteg elmém van, akarom mondani élénk fantáziám. Engem az egész középkorban a kínzások érdekeltek leginkább. De jó ezzel is alátámasztom, hogy ép elmével rendelkező ember vagyok. Mivel én csak jobbágy lettem volna nem lett volna sok szerepem maximum annyi, hogy elvágták volna, az ütőerem, bíróság elé állítanak, vagy meggyógyítanak. Meggyógyítanának, a frászokat, smaragdot nyeltetnének velem és békákat aggatnának rám. Hogy én mennyire szeretem a középkort, sajnálom hogy nem voltam.(Emi)