2018. 04. 06. Katasztrófavédelmi verseny

Múlt hét pénteken egy katasztrófavédelmi versenyen voltunk. Amire csak egy hét felkészülési időnk volt. Elméleti és gyakorlati feladatok is voltak. Szerencsénkre sok dologra emlékeztünk a tavalyi versenyről. Viszont az idei évtől már volt egy új pálya is. Mocsárjárásnak nevezték el. Ebben a versenyszámban 3 téglán kellett menni 10 métert. Úgyhogy le nem lehetett lépni a tégláról. És a hab a tortán az volt, hogy még egy bóját is meg kellet kerülni. Többek közt volt puttonyfecskendőzés, tömlőgurítás, síléccel szlalomozás, homokzsákpakolás, vakvezetés, elsősegélynyújtás, szirénázás, és végül a készenléti csomag összeállítása. A vakvezetésnél adódott néhány probléma. Mint például, hogy a társam nem tudta, hogy melyik a jobb és a bal keze, és nem szólt, hogy meg kéne állni, mert nekimegyek a fának, és lelocsolnak. És a készenléti csomag összeállításánál elfújta a szél a fontos tárgyakat. Eredmény várásakor nekiálltunk focizni egy vizes palackkal. Összeségében nagyon jó volt. Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon jó eredményt értünk el. Azaz a 3. helyet..Orsós Szabolcs 7.

Péntek reggel fél nyolckor volt az indulás. Négyen voltunk a csapatban és a Bálint pedig pótember volt, hátha valaki megsérül. Elkezdődött a verseny. Minden tudnivalót elmondtak az urak. 10 állomás volt. A kedvencem a sílécjárás volt. Ott nagyon ügyesek voltunk, szerintem szinte a legjobbak. És a mocsárjárás is nagyon jó volt. Voltunk minden állomáson, aztán végeztünk. Körülbelül 30 percet vártunk az eredményhirdetésre. Jöttek az urak, a csapatok beálltak. Kezdték az elsősegéllyel, mert azt külön értékeltek. Mivel a puttonyfecskendőnél 2 csapatnál holtverseny volt, ezért azt a 2 csapatot újra versenyeztették annál az állomásnál. Mi 3. helyezettek lettünk, személy szerint én nagyon örültem és boldog voltam. Werner Jázmin

Egy újabb március jött el, mikor anya szólt, hogy össze kéne szedni egy csapatot az osztályból erre a bizonyos versenyre. Két nappal ezután be is jöttek anyáék, és megbeszéltük a részleteket. Majd másnap már el is kezdtünk gyakorolni, hogy meg legyen a kellő tapasztalatunk hozzá. Majd eljött a nagy nap. Mikor odaértünk egy szokásos megnyitó következett, amit egy nyugdíjazott alezredes nyitott meg, akit anyáék csak „hangos bácsinak” neveznek, mert ő focimérkőzéseket is kommentál. Mikor elkezdődött a verseny, az összes versenyág már megszokott volt, és szinte mindenen úgy végeztünk, hogy a legjobbak vagy a másodikak lettünk, csak egy feladat volt, ami új volt, a mocsárjárás, de azt is jól teljesítettük. Ezek után egy másfél órás várakozás várt ránk, de (legnehezebb feladatként) ezt is leküzdöttük, és jöhetett az eredményhirdetés, amit nagy izgalommal álltunk végig.  Már harmadik éve jövök erre a versenyre, és másodszor hoztuk el a harmadik helyezést. Forray Péter 7.