2018. 02. 08. Busókerék Mohácson

Mohácson napjainkban is a „kicsik farsangjával” indul a busójárás. Már csütörtökön talpon van apraja- nagyja. Évek óta színvonalas rendezvénnyel kezdődik a maskarás felvonulás. Az ünnepélyes magnyitót követi a „Busókerék” vetélkedő, melyen az előző években a mohácsi iskolások küzdöttek. Idén a vidéki iskolák is részt vettek ezen a megmérettetésen. Iskolánk képviseletében Kaiser Dorka, Trábert Letícia, Schalkhammer Emília, Ignácz Vivien és Kaiser Donát  5. osztályos tanuló versenyzett. A vetélkedő két fordulóból állt. Az írásbeli fordulóval másodikként jutottunk be a szóbelire. Ez a játék a tudás és a taktika küzdelme volt. Kis csapatunk szépen szerepelt. Gratulálunk nekik.  

A buszban egymás mellett ültünk a Dorkával és a Lettivel. Én néztem a Dorkát, ahogy kaszabolja a virsliket a telefonon. Elfogytak a virslik én pedig számoltam a táblákat és az embereket. Végre odaértünk. Mikor bementünk az Ifjúsági Centrumba leültünk és egy óráig néztünk előadásokat, de csak vége lett. A Letti húzogatta az egyik fiú kabátját, mert nagyon idegesítette! Mögöttem ült egy lányt, aki egész végig sminkelte magát (ki tudja miért?). Beértünk és leültünk, ettünk ittunk. 11 órakkor elkezdődött a vetélkedő. Az első körben maximális pontot értünk el, a másodikben kiestünk a harmadikban is, de a negyedikben épp hogy bent maradtunk. Végül eredményhirdetés és 2.-ak lettünk, csak kár hogy, hátulról! De én meg vagyok vele elégedve! (Ignácz Vivien)

Komás ébredés után örülsz, ha rászánod magad a sétálásra nemhogy egy versenyre. Ezért lettünk 2.-ak … Hátulról. Jó, ha így akarjátok, akkor elmondom (Kínos csend). Magamtól nem jelentkeztem volna, de nem bántam meg, a megvalósítás az nagyon tetszett. Én szokásomhoz híven rajzoltam a buszon a mögöttem ülő pár osztálytársam virsliket kaszaboltak (És még én vagyok a beteg). Az első egy évekig tartó monológ / előadás volt. Körbevettek minket az ellenfeleink. Fél óráig táncoltak az ovisok, aztán végre vége lett. Nem akarok gonosz lenni (de az vagyok) Unatkoztam. Főleg azért mert előttem ülő fiú két méter magas és csak a páva haját láttam. Utána ettünk 3 falatot és mentünk a vetélkedőre. Végig poénkodtuk az egészet. De ez se segített, utolsó előttiek lettünk. És megint egy ponttal maradtunk le a villányiaktól. Összességében nem volt rossz, lehettünk volna jobbak. De hát, na. Először ment az iskola és másodikként bejutottunk. (Schalkhammer Emilia)