2017. 12. 15. Ókori kalandozás - Történelem örömóra
Az olajbogyót még szokni kell :)
Én nagyon izgultam, mert fogalmam sem volt, hogy mit kell majd csinálni. De miközben próbáltunk, rájöttem, hogy nem is olyan félelmetes, ahogy elképzeltem. Előadtunk egy darabot, nekem csak egy mondatom volt, mert akkor nagyon be volt rekedve a hangom, olyan volt, mint a nővéremnek a hangja ballagáskor (lehet látni, hogy testvérek vagyunk). Amikor végeztünk a próbával, akkor behívtuk Dénes bácsit, Ilike nénit, Rózsa nénit és Kriszta nénit. A Donát volt a Periklész, Andi spártai nő volt, a Dorka athéni nő, a Marci és a Tomi spártai katonák voltak, és a többi színházas volt. Szerintem nagyon jól sikerült, a végén még ettünk olajbogyót, ami szerintem borzalmas, de volt, akinek ízlett. Remélem, hogy a többi örömóra is ilyen szuper lesz. Réger Edina
Törin, mikor végeztünk Görögországgal, örömóra volt belőle. Beöltöztünk mindenféle embernek. Például én voltam Periklész. Mivel ő szónok volt, nekem is kellett írni egy rövid kis szónoklatot, amit aztán elmondtam. De volt még athéni nő, akinek el kellett mondani az ottani életet, a spártai nőnek pedig a spártai életet. Voltak még spártai katonák, kiknek a katonáskodásról kellett mesélniük. Végül a Görög színház lépett elő. Ahol a trójai háborút játszották el, ami abban a korban tényleg egy színdarab volt. Óra elején végig ezt gyakoroltuk, egészen a közepéig, amikor bejött néhány tanár, akik megnézték, ahogy előadjuk. Miután előadtuk, megkóstolhattunk egy igazi Görög kaját. Nekem eddig ez volt a kedvenc töri órám, remélem lesz még több is! Kaiser Donát
ockquote>