2017. 09. 6 - 8. Határtalanul - látogatás a Felvidéken
Részletek a beszámokókból:
Május volt, mikor megkaptuk a jó hírt, miszerint egy pályázat keretében elmehetünk Szlovákiába, vagyis inkább a Felvidékre. De ezzel volt egy kis baj, mivel még csak feladták a pályázatot, és még nem nyertük meg. De egy két hónap várakozással megtudtuk, hogy megnyertük, és szeptember 6-án indulunk is. Három napra mentünk, de azt a hármat könnyen össze tudom sűríteni, mivel nem csináltunk mást, csak várakat, templomokat meg múzeumokat látogattunk meg. De ezeket az unalmasnak tűnő programokat érdekessé tette az osztály és a geresdlaki diákok humora (mivel ők is velünk kellett jöjjenek). (Forray Péter)
Amikor megláttuk a határt, izgulni kezdtem, és előkapkodtam a személyimet. Este értünk a szállóba. Megvacsiztunk, fogd a bőröndöd, kérd a szobakulcsot, és futás fel a szobába bőrönddel a kezedben! Lepakoltunk, és kipihentük volna magunkat, amikor Anita néni betoppan a szobába és mondta, hogy nézzünk meg egy másik szobát! (csak úgy mellesleg az egy lakosztály volt) Nekünk egyből megtetszett, és bőrönddel futás lefoglalni. (Mayer Angelika)
Nekem legjobban a Füleki vár tettszett. első ránézésre csak egy egyszerű kőtákolmánynak tűnt, de kiderült, hogy nem az, mert egy érdekes és szép vár volt, de ezt kifejtem bővebben is. Szóval, amikor beléptünk a várba valahogy éreztem, hogy ez tényleg egy jó élmény lesz. Először a kardokat, a pajzsokat, az agyagedényeket csodáltam meg és a mellvérteket, csupa lovagi kellékek voltak benne. Ez a része tettszett a legjobban. Felmentünk magas helyekre és kiderült, hogy tériszonyom van, ettől kezdve nem úgy tekintettem a várra ahogy kellene.(Kovács Viktor)
Nekem a kirándulás egésze tetszett, de az Andrássy vadászkastély volt a legklasszabb hely. Ugyanis bent gyönyörű volt minden. Bemutatták a kilőtt állatok testét, aggancsát. Volt ott egy természetesen mumifikálódott holttest. Ez érdekes és egyben egy kicsit ijesztő is volt. A kastély nagyon egyedi volt. Annak ellenére, hogy rengeteg ember fordul meg ott, nagyon szép az udvar. A gyep nem volt letaposva a kavicsok nem voltak széthordva. A bokrok gyönyörűen voltak levágva. Egyszerűen pompás ez a kastély.(Orsós Szabolcs)
Anita néni pályázott arra, hogy Szlovákiában tölthessünk 3 napot még egy iskola tanulóival. Izgatottan vártuk az indulás napját. Majd’ kiugrottam az ágyból (ami nálam nagy szó) Amikor anya ¾ 6-kor keltett, és olyan élénk voltam, hogy nagyjából 5 perc alatt lettem kész MINDENNEL. Ami nálam általában jó esetben 20 perc. Izgatottan vártuk a buszt, és a Geresdlaki társainkat. Ugrunk 5 órát az időben; Amikor megérkeztünk először a Füleki várhoz mentünk. Gyönyörű volt a várrom, a kilátás, a vár makettje az afrikai „zsákmány” és még sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb látnivalókat. Sőt! A díszkardok és pajzsok használata Artúr barátaimmal. Na de jön a fekete leves! Mi más történhetett volna, mint, hogy lerobban a busz? Még szerencse, hogy a közelben volt egy tök jó játszótér, ahol el tudtuk tölteni az időt. 2 Óra késéssel ugyan, de megérkeztünk a szállásra. A második napot egy kicsit lerövidítem. Voltunk szobroknál, amikhez tettünk koszorút, voltunk egy nagyon szép múzeumban, elmentünk boltba, (ahol megtaláltam egy olyan Mountain Dew italt, amit Magyarországon nem lehet kapni. Ennek örömére megittam egyszerre fél litert és úgy pörögtem, mint egy búgócsiga. Aztán sétáltunk egyet és vége is volt a napnak. 3. nap elmentünk egy temetőbe ahol volt egy körhinta, ahol a fele társaság rosszul lett. Elsétáltunk egy felújítás alatt álló várhoz, amibe nem lehetett bemenni, de a kilátás miatt megérte, hogy felcammogtunk oda. És amikor szépen nyugodtan robogunk haza mi más történhetne?... Hát nyilván lerobban a busz… DE! ez nekem éppen, hogy jó hír, mert így elkéstem tánc próbáról…. (Baumgärtner Bálint)
Hát erről a 3 napról annyit tudok mondani, hogy nagyon jó volt, nem volt semmi baj. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen szép helyekre el tudtunk menni. Köszönjük szépen az iskolának és mindenkinek aki „szurkolt” vagy imádkozott, hogy megnyerjük. Ez a 3 nap örökre megmarad az emlékezetembe. (Werner Jázmin)