2016. május 10. Madarak és fák napja
A fa alatt
Nyáron jól esik, ha egy fa alatt fekhetek az árnyékban. Egy pohár limonádéval a kezemben nézem a fa lombját. Érdekes. A leveleket a nyári szellő fújja, amire a levelek összerezzennek. A fa törzsén apró hangyák mászkálnak. Egy madár szállt le éppen. Hangosan csiripel, aztán elrepül. Ketten maradtunk a fával. Mintha jelezni akart volna valamit. Levelei hangosabban susogtak. Felnéztem az égre. A felhők szinte feketék, vihar lesz. Felkeltem és bementem. Az ablakból láttam, ahogy a fa szinte kidől a nagy széltől. Gondoltam segítek neki. Lementem és tettem mellé egy nagy karót, és a tetejére pedig egy plüss állatot, hogy a fa ne legyen egyedül. Elmúlt a vihar, a fa pedig egyben maradt, és hálásan nyújtott újra árnyékot a napsütésben. (Galambos Réka 7.)
Madarak és fák napja
Minden évben az iskolában ünnepeljük a madarak és fák napját. Idén is énekeltük. A madarak és fák napja március 10.-én van. Nekem ez az ünnep sokat jelent, mert ha nem lennének fák, akkor nem tudnánk élni, mert ugyebár ők termelik az oxigén.
A madarak meg azért fontosak, mert ha elmegyek kirándulni természetes hangként lép fel a madárcsicsergés. Ha nem lennének, madarak nem tennék színesebbé a kirándulásokat. Nekem a kedvenc madaram a fakopács. Lehet, hogy a leghasznosabb is. Szeretem hallgatni, hogy kopácsol, és segíti a fát. És ez a másik szép a természetben, hogy egymást segítik a madarak és a fák. Mert, ha nem lenne, fakopács némelyik fa a férgektől elpusztulna.
Én ezt szeretem nagyon a természetben. Nem véletlen, hogy ezt a két élőlényt egy napon ünnepeljük. És egy kicsit az ünnepről. Ezt a napot immár száz éve ünnepeljük az egyész világon. A célja az, hogy az emberek figyelmét ráirányítsuk arra, hogy milyen fontos kis életközösség a természet. 1902-ben Chernel István ornitológus megrendezte az első madarak és fák napját. Számomra ez a nap nagyon szép. Én örülök ha ünnepelhetem. (Török Ágnes 7.)