2015. Január 13. Táncház
Tácház az osztályteremben (videó) Egy szép keddi napon volt az iskolánkban a táncház. Két kedves nő tartotta az egy órás foglalkozást. Sokac táncot tanítottak nekünk. A nyolcadik osztályból egyetlen egy kitartó ember volt, aki eljött, a hetedikből öten, a hatodikból 13-an, és az ötödikből senki viszont a negyedikből négyen jöttek el. Először egy könnyebb táncot tanítottak, majd egy kicsivel nehezebbet. Mellesleg Mari néni volt az, aki rengeteg energiával bírta. És utána jött a Hopá-cupá, amin többen is bajlódtunk… És a végén már tényleg nehezebb volt, mint a többi. Végül mindegyik táncot eljártuk, ittunk egy pohár teát, és a legtöbben fáradtan indultak haza. (Jónás Vivien 6.)
Negyed háromkor gyűltünk össze az egyik teremben. Nagyon jól és izgalmasan kezdődött, de aztán elkezdtünk táncolni. Az a része már kevésbé volt szórakoztató. Az első táncnak jabuke volt a neve. Az volt a táncház fénypontja mikor ezt kimondta, de hogy hogy nem aztán ezt is el kellett táncolni. Bár voltak más reményeim is, de végül kaptunk teát, ami remek ürügy volt néha arra, hogy kiálljak pihenni, mert az elején Gina néni úgy hirdette meg, hogy ha szomjasak vagyunk akkor ihatunk, és semmi olyasmit nem mondott, hogy majd a végén, vagy ilyesmi, úgyhogy ezt többször is kihasználtam. Megfigyeltem, hogy akármit is mondtak a nők, akik tanították a táncot mindenki a saját stílusában táncolt. Peti például csak toporgott egy helyben, Szabi meg, ha tehette egy helyben állt, de ha muszáj volt még sétált is. (Bandicz B. Barnabás)
2015. 01.13–án volt a táncház. Egy tanárnő és egy óvónő tartották. Négy táncot tanítottak, mellesleg megjegyzem, hogy nagyon jól éreztem magam. A kedvencem volt a harmadik tánc. Mi voltunk a legtöbben. Egy óra volt az egészre de akkor is legalább háromnak tűnt, mert nagyon jót mulattunk. Az volt a legrosszabb, hogy egymás kezét fogtuk, mármint lányok a fiúk kezét. De hát jót mulattunk. (Török Ágnes 6.)