2014. szeptember 8. Örömóra
El tudjátok képzelni, milyen az, ha visszautazol a középkorba? Hát most elmesélem milyen az élet egy szenvedő jobbágy szemszögéből, aki ájulási rohamokkal küzd, és még ráadásul retteget orrgyilkos is. Első sorban jobbágyként az ünnepeket nagyon kedveljük, és mindig izgatottan várjuk, mert csak akkor nem kell dolgozunk És persze rengeteg mókás tevékenységet csinálunk, mint például a kakasviadal megtekintése. Amikor nincs ünnepnap, akkor robotolunk, és éljük a szegény életünk. Had mutassam be hű gazdánk, (aki a Gábor volt) barátaim, akik szintén jobbágyok voltak Bogi, Dalma, Tita (neki szörnyű pestise volt), Vani és Gigi( akit elküldtek a falunkból, mert koldus volt) Jobbágy életemben ismertem két apácát, Henriettát és Ágnest, akiket az anyjuk nem az ő kívánságukra küldött isten asszonyainak. Volt az udvarunkban még két lovag is Erik Rihárd és Szabolcs. Mint említettem, az élettörténetem elején én orgyilkos vagyok, nem szép szakma, de valamiből kell élni (a jobbágyság mellett). Így hát egy szörnyen szép napon meglátogattam kedves biró urat (Barnabást).. Hát mivel is kezdjem, először is tüzes vaskoronát fog nyomatni a fejembe és égőviaszos vassal szétcincálja a testemet. Ki tudja, talán a kivégzésem előtt meglátogatom őt éjszaka. Végül utolsó sorban meglátogattam az orvosom Dr.Galambos Rékát, aki az ájulási rohamomra (ami bevallom egyre többször jött rám, főleg odafelé menet) égett lúdtollat adott. Nem tudom, hogy hogyan végződhetett az életem, mert kicsöngettek … és ezzel a csöngővel együtt mi is visszakerültünk a való életbe. (Jónás Vivien 6. osztály)
