Gondolatok a nyárról

Hát nem is tudom a legjobb vagy a leg rosszabb élményével kezdjem Kezdem a legrosszabbal, mert akkor előbb túl leszek rajta. Azon a napon azt szerettem volna, ha minden perc jól telik el. Estéig minden jól is telt, de semmit sem sejtve beugrott egy baleset. Az úgy történt, hogy vettünk a Mesés fagyistól egy fagyit. De Vica szokás szerint habzsolt és nem vette észre, hogy egy műanyag darab volt a szájában. Hát lenyelte. És meg akadt a torkán. Anya gyorsan bevitte a fürdő szobában. Megmasszírozta a torkát és vizet is adott neki. Aztán rókázott. És anya akkor látta meg, hogy egy műanyag darab.  Ha nem haragszotok, akkor nem mesélem tovább. 

A jó élményem az volt hogy sok fagyit ettem. A rossz az volt hogy egy műanyag darab volt a fagyiban.

Kezdjük a nyár legrosszabb részével. Sohasem gondoltam volna, hogy ezt írom, de a nyár legrosszabb része bizony a gépezés volt. Hogy miért? Elkezdtem egy regisztrációs játékot, ami igen nehéz. Mikor már a tízes szintnél voltam hirtelen kikapcsolt a gépem, mire pedig a játékot (ami ismétlem nagyon nehéz) visszakapcsoltam, és ahogy be akartam lépni ezt írta: kérjük, regisztráljon újra. Ez jelentse tehát azt, hogy a játékot kezdhettem, előröl.

Egyszer volt hol nem volt egyszer egy nagyon jó, de unalmas nyár. Ez a nyár mégpedig a mostani volt. Nagyon unatkoztam, és ezért minimálisan vártam az iskolát. Nagyon nagy élmények nem voltak, mert csak gépeztem meg táborokba voltam, megint sikerült korházba kerülnöm, de szerencsére most nem komolyabb, mert most csak az ujjam és nem az egész kezem…….

A második hónapban csak özönlöttek rám az események, mint amikor híres vagy, és a rajongóid ordítozva jönnek utánad. Egy hétfői napon a mamám barátnőjénél Bólyban nyaraltam. Ott sokat medencéztem, trambulinoztam a 31 fokos vízben.(Huh! Nagyon remek volt) Amikor hazaértem, talán, de csak talán volt két órám otthon anyával, mert utána egyenesen mentem a barátnőmhöz ott-alvós szülinapi partira. Nagyon jól mulattam velük.  Azután mikor reggel tíz órára haza értem, mehetem egyenesen a tizenegyes busszal a Rékához. Ott is nagyon pompásan éreztem magamat, bariztunk, medencéztünk, palacsintáztunk és… FAGYIZTUNK! Utána, amikor este hétkor haza értem a Rékától, aludtam egyet és mehettem a kora reggeli busszal Pécsre.
Amikor odaértünk szerencsére jobb kedvem lett mivel nagy örömmel fogadtak engem és a mamám, mintha egy millió forintot kaptak volna. (Furíí)
Elmondhatom vége a jó kis élményeimnek, mert augusztusban a pici törékeny kutyusomat megcsípte egy óriás gonosz lódarázs. Én szerintem annyit sírtam, hogy megtelhetett volna a Duna a könnyemmel. Mindegy mert az a lényeg, hogy meggyógyul, de csak kiemelem, hogy NEM TANULT BELŐLE!  

Elmentem a barátnőmhöz Hirdre. Egyik reggel arra ébredtem, hogy barátnőm két öccse trombitával ébreszt, ezt ők már eltervezték és a barátnőm akarta leginkább, hogy engem felébresszenek. Én nagyon mérges voltam mindegyikükre, de utána rájöttem, hogy csak meg akartak viccelni. Másnap is trombitáztak, de most nem nekem, hanem a szomszédjuknak, akik egy részt örültek, másrészt nem, mert nagyon fáradtak voltak.

Ha van valami jó dolog az iskolában, hát az a nyár. Elkezdem hiányolni a barátokat, és, hogy ne izguljak annyira azon, mikor kezdődik el az iskola, hobbikat, és elfoglaltságokat keresek. Így halmozódott fel az a sok könnykupac az asztalomon, mellettük hever a könyvem, mit oly sokáig tartott megcsinálni, és most még be is kell majd gépelnem. Visszatérve a nyárra. Egy élmény volt megírni a könyvemet. Tulajdonképpen egy viszonylag fura módszerem van ihlet-gyűjtésre. Zenét hallgatva, kiülök hintázni, és így mindig gyorsabban jönnek az ötletek, bár ezt csak a nyár elején fedeztem föl, amikor kimentem a játszótérre kicsit…
Segítettem sokat anyának mamának papának, sokat még a krumpli szedésben is. Szedtem a krumplit, a kicsiknek úgy a negyedét, amit én találtam, azt félbevágtam. Egy pár óriásit is, de azt kevesebbet, de volt egy olyan, hogy pontosan a közepében landolt a kapa éle