Kedves Kati!
29 évet töltöttél el iskolánk falai között. Egy pillanatra visszagondolva, szinte elképzelhetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez az idő.
Sok-sok éven át, gondoskodtál a rád bízott gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődéséről.
Mi majdnem együtt kezdtük a pedagógus pályát. Törtem a fejem, hogy mi is mondhatnék neked útravalóul.
Úgy gondolom, hogy: pedagógushivatás közül az egyik legnehezebb, de ugyanakkor a legszebb a tanítóé, aki az iskolába érkező gyerekeket küzdelmes munkával megtanítja írni, olvasni, számolni és igazi iskolásokat nevel belőlük. Ami egyáltalán nem könnyű ezen az embert próbáló pályán.
Remélem, tanítványaid sikeri feledtetik a sok erőfeszítést, küszködést.
Mindig aktív tagja voltál a tantestületünknek.
Versenyre készítetted fel a diákjaidat, akik közül többen sikeresen szerepeltek.
Fogadtad a fiatal pedagógus jelölteket. Segítettél nekik elindulni ezen a szép, de nehéz pályán.
Sok vidám emlék is köt ide hozzánk, ezek közül talán a legemlékezetesebbek: a névnapi mulatságok, a szebényi pince buli, a tantestületi kirándulások.
„Csak a szépre emlékezem” szól egy régi sláger.
Magam és minden munkatársam nevében kívánom, hogy így legyen! Az elkövetkező időben, éld a fiatal nyugdíjasok életét! Ezentúl azt tehetsz, amire eddig nem vagy csak kevés időd volt.
.Kedves Kati! Ha hiányzik a gyerek zsivaj, ha a kollégákkal szeretnél egy kicsit beszélgetni, az iskola ajtaja mindig nyitva áll előtted. Köszönöm a munkádat.
Kívánok egészségben eltöltendő szép hosszú nyugdíjas éveket, őrizz meg minket jól emlékezetedben.!
Héraklitosz soraival köszönnék el tőled:
„Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni.”
Hergert Antalné (Marika)