2017. 09. 25. Látogatás egy kékfestő műhelyben (Német népismeret)

Hétfőn Ági nénivel elmentünk Tolnára a kékfestő műhelybe. Fél órával hamarabb odaértünk, ezért hamarabb elkezdődött sajna, mert hamarabb visszaértünk az iskolába. Hát ezt a műhelyet 1810-ben alapították.  A folyamat úgy kezdődött, hogy megfogták a tetszőleges mintát, azt a pappba mártották, majd a pamutra nyomták. Ilyenkor még a minta zöld. Majd 10 Zugot (cúgot) kell várni, hogy az anyag világoskék, legyen. Utána vasaltak, keményitettek, szárítottak és kész lett a kiválasztott darab. A néni mondta, hogy ők már a 6. generáció a munkában. Nagyon szépeket lehet csinálni, de én nem dolgoznék kékfestőként. Igazából a mintázás tetszett. (Nem fűződik hozzám ez a szakma, divat szerint nem volt Katás.) Vettem egy boszorkányt, amin egy kékfestős ruha volt. Nagyon jó fej a boszi. Elbúcsúztunk a kékfestősöktől. Amikor hazaértünk mindenkinek elmondtam, milyen élményben volt részem. (Samai Kata)

Elmentünk Tolnára a kékfestő műhelybe, ahol megmutatták, hogy milyen a kékfestés művészete. Amikor azt is megmondták, hogy mennyi idő alatt készül el egy ilyen ruha, azt hittem elájulok. Azt mondták, hogy több mint HÁROM hónap alatt, ami azért elég sok egy terítőhöz képest szerintem. Megmutatták azt is, hogy milyen a festék. Nagyon büdös indigó festék volt. Elérkeztünk a boszorkány konyhába. Ott mielőtt elkezdik festeni az anyagot sokszor kimossák, hogy amikor megkapod, első mosásod után ne  legyen szűk rád a ruha. Elképesztő hogy ennyi éven át tartották a hagyományt a kékfestés művészeténél. (Uszkai Attila)

div lightbox jqueryby VisualLightBox.com v6.1