2016. október 15. Bozsok - projekt

Kedves Bozsokiak!

Köszönjük a szép délelőttöt, amit falujukban tölthettünk. Óriási élmény volt közelebbről megismerni Palotabozsokot. Minden állomáson kitűnő előadásokat hallhattunk, jót kirándultunk, jókat ettünk - ittunk, végül a napot hangulatos táncház zárta. Reméljük négy év múlva újra lelkesen fogadnak minket.

A Véméndi Általános Iskola pedagógusai és diákjai

• Jónás Vivien
• Galambos Réka
• Kerestély Bogi
• Forray Péter
• Balassa Benjamin

Egy szép őszi hétvégén, a szülinapom elött egy nappal mentünk Bozsokra, projectnapra. Személy szerint nem sok újat láttam, mivel akárhányszor megyek, a Dalmához mindig körbe megyünk és egy rövid idegen vezetést tart nekem. Attól függetlenül, hogy nem sok újat láttam nagyon jól éreztem magam az osztálytársaimmal. Jókat fagyoskodtunk együtt, és a céges cica is nagyon aranyos volt. A régi iskolában egy forgatókönyv kitalálása vagy az, hogy megszámoltuk, hogy hány kuka és mennyi szemét van a termekben. A templomban a Rézi néni párnájával párna csatáztunk, és ámulkodva néztük az óriási orgonát, majd egy olyan lépcsőn mentünk fel, amin félő volt, hogy leszakadunk. Ellátogattunk egypáran a boltba is, kellett az élelem, meg az energia a sok nevetéstől mindenki elfáradt. A tájházban Szabi megtalálta élete párját és felfedezte, hogy milyen jó bizonyítványok voltak anno. A legérdekesebb előadást a Dalma papája tartotta a falutörténetről, szerintem az vicces és megfogó is volt, ezért volt képes mindenki odafigyelni rá. Végül a faluházban az „Ifjúsági Klub” szobájában kaptunk helyet pihenni. Amíg a kicsik táncoltak, a fiúk fociztak mi ott lent kockultunk és közben a Gyuszi bácsi felesége kiflikkel és teával árasztott el minket. Végül mikor már csak a szerény Szebényiek és mi a nyolcadikosok maradtunk, egy jót táncoltunk a végén, majd mentünk haza. Én nagyon jól éreztem magam, megint egy szuper program az osztályommal és persze a fotók se maradhattak ki. (Jónás vivien 8.)

Nem is olyan régen Bozsokon voltunk, megnéztük a falut, ismerkedtünk az ottani szokásokkal, hagyományokkal. Reggel csípős hideg volt, ezért nem volt túl sok kedvem sétálgatni. Miután az egész iskola összes gyereke megérkezett elindultunk. Az út egy csöppet sáros volt, de szerencsére annyira nem gyalogoltunk sokat. Én ismerem Bozsokot, de azért érdekes volt ez a nap. Végre életemben először megsimogathattam egy igazi Husky-t, nagyon örültem neki. Na de ez nem volt a projektnap része.
A nap fénypontja mégis az volt, amikor az osztály együtt volt. Hiszen nekünk ez az utolsó évünk. Itt is rengeteg fotó készült, mint mindenhol. Mindent megörökítettünk.
Persze a projektnap is jó volt, bár kicsit sokat kellett gyalogolni, de nem lusta a társaság (..viszonylag), bírtuk a sétát, nem árt egy kis ,,edzés”.
Kedvenc helyünk talán a Kádárok volt. Ott meleg volt. Ahh, milyen jó volt oda belépni.
Aztán persze a végén táncház volt, először nem akartam táncolni, de aztán, ,,üsse kavics” beálltam és élveztem.

Reggel békésen szundítottam, amikkor megszólalt a telefonom hát kész voltam. Szerintem mindenkinek ismerős a szörnyű pillanat. Utána próbáltam még néhány percet pihengetni, amikkor egy hang valahonnan megszólalt: Boglárka felkeltél már? Erre én: igen, persze. Utána kelet 4/5 perc amig feléledtem, aztán, mint minden normális ember tetem a reggeli rutinomat és elég gyorsan feléledtem a hideg víz és meleg tea után. És elindultam otthonról, már az első kanyarban gondoltam: - Bogi ez nem lesz igy jó meg fogsz fagyni! De nem baj kibírom, és mivel már megfáztam teljesen mindegy lesz. És csak baktatam és baktatam, mire találkoztam az én egyetlenemmel Vivi-vel. Egymásra néztünk és úr isten tudtuk, hogy mind ketten még komások vagyunk ezért néhány viccet el kel sütnünk. De ketten túléljük a napot, és megnyugvásként hallgatunk egy kis muzsikát. Majd elmeséltük egymásnak, hogy mit álmodtunk előző este, és hogy kéne valamikor tartanunk már egy csajos napot valamelyik hétvégén. Majd elértünk Véménd city központját, vetünk topjoy-t hát, ha valami jót jósol nekünk, meg ételt. És késve is, de megérkeztünk, egyből be is ültünk a buszba, de persze, hogy egymás mellé ugyan úgy zenét hallgatunk, és még készült néhány szelfi is. Elég hamar leértünk Bozsokra, kaptunk alma levet, és el is indultunk. Elsőnek a Rókus kápolnához érkeztünk meg, ahol reggel gondolatom igazzá vált és enyhén szólva megfagytam. De imádkoztunk a Titával és viszonylag elégé hamar vége is lett a mesének. Aztán, ha jól tudom a Kádárokhoz mentünk, ahol nem hallottunk szinte semmit, sőt nem is figyeltünk nagyon oda, mert egy rókának kinéző cicát simogattunk és teljesen nyálasak és szőrösek lettek a kabátjaink, az az enyém és a Bandiczé. A Vivi és én megkritizáltuk a templomban a szobrokat, hogy nem elégé szabályosak. Majd a faluházban töltöttük el az időt. És végül Táncházban is jártunk, ahol ettünk ittunk és táncoltunk -  mily meglepő pillanat. 

Szerdán elmentünk Bozsokra, mert volt egy olyan projekt nap, mint ami volt Szebénybe és Fekeden is. De most nem mesélem el az egész történetet, (mert az unalmas lenne). Ezért csak azt mesélem el, ami nekem tetszett. A kádár üzem nagyon érdekes volt, mert előtte nem is tudtam, hogy hogyan készül egy hordó (pedig a keresztapám kádár), de nagyon kíváncsi voltam rá. Az mondjuk igaz, hogy kicsi koromba voltam ott, de az régen volt. Viszont amennyire tetszett a kádár üzem annyira nem tetszett a táncház. Nem tudom miért, de tőlem elég messze áll a táncolás. Viszont kötelező volt, ezért táncoltam addig, ameddig alkalmat  nem találtam arra, hogy kilógjak a táncból. Ameddig pedig nem jött értünk a busz addig tele ettem magam finom sóskiflivel. Jó volt ez a nap, de most nem szeretném a szokásosat mondani, hogy: „nagyon tetszett, máskor is lehetne…” ezért csak annyit mondok, hogy jó volt.

Szombaton munkanap volt. Ezért kellet Bozsokra menni. Legjobban a kádárüzem meg az éneklés tetszett. Bozsokon a kádárüzemben hordókat csinálnak. 2 méret van. Nagyon nehéznek tűnik, de a legnagyobb részét gépen csinálnak. Igaz sok idő, míg odaértünk, de megérte. A tájház se volt rossz. Megtudtunk sokat, a régi hagyományokról, de a nagy részét már tudtuk. Az éneklés nekem nagyon tetszett. Megtanultunk egy kis német dalocskát. A templom nagyon picit hasonlít a Véméndire. A templom történetét megtudtuk. A falutörténetből megtudtuk, hogy selyemhernyót is tenyésztettek a palotabozsokiak. Az egészről a véleményem. Nekem az 1. Éneklés 2. Kádárüzem 3. Falutörténet volt.

 

tutorial lightbox jqueryby VisualLightBox.com v6.1

pp